Elérhetőségek

Pölöskefő Község Önkormányzata

Cím: 8773 Pölöskefő,
Szabadság tér 2.
Telefon: +36/93/391-101
E-mail: onkormanyzat.poloskefo@gmail.com


Pölöskefő


A település története

Pölöskefő Nagykanizsától északra 20 km-re terül el, a nagykanizsai – zalaegerszegi útvonal között fekszik.  A község határának keleti lapályos részén található a Principális-csatorna, a falutól nyugatra a Szévíz- csatorna ered. Pölöskefőt először 1354-ben említették Pyliskefew néven. Neve az elhelyezkedésre, természeti adottságára utal, a Piliske patak, mai nevén Szévíz eredésénél, (fejénél) épült. A ma használt Pölöskefő névváltozat hosszú fejlődés eredménye, 1720-ra már kialakult a mai változat. 1754-ben épült fel a régi templom romjainak felhasználásával a Mária Magdolna tiszteletére szentelt római katolikus templom (torony nélkül), papja azonban nem volt. A neobarokk stílusban épült templom műemlék jellegű. A templom kertben I. és II. világháborús emlékmű látható. A falu körüli legelő fokozatos lecsapolásával jelentősen megnőtt először a legelő, majd a szántó területe. A gazdaság fontos részét képezte mindig a mezőgazdaság, főként a szántó, a rét és legelő voltak a jelentősek. Erre utal a település 1854-ben keletkezett búzakévét és aratószerszámot ábrázoló pecsétje. 1848-ban a 668 lakosú Pölöskefőn már elemi iskola működöt. 1925-től a 70-es évek elejéig óvoda és iskola működött a településen, majd a körzetesítéssel és a lakosság csökkenésével párhuzamosan megszűnt. Kövezett bekötő utat 1930-ban kapott. A falu lelkésze évtizedekig a Pais Dezső-díjjal kitüntetett Markó Imre Lehel esperes volt. 


A Pálffy–kúria története:

 A település központi területén elhelyezkedő épület központi része az 1800-as évek elején épült. A kúria a hozzá tartozó mintegy 100 hold nagyságú területtel a Pálffy család tulajdonában volt. Pálffy Elek kisnemes a Göcsejből települt át Pölöskefőre az 1800-as évek elején, ahol feleségül vette Koltay Karolint. Házasságukból két gyermek született László és Magdolna.
A Kúria átépítésére 1925-26-ban került sor, amelyet a Pálffy család végeztetett. 1948-ban az épület a hozzá tartozó birtokokkal államosításra került. Azt követően az épületben működött a Termelőszövetkezet irodája, a Községi Tanács, bolt, orvosi rendelő, kocsma, mozi, kultúrház.
Az épületen jelentős fejlesztés történt 1989-90-es években. A kúria 1990-től Pölöskefő Község Önkormányzatának tulajdona.


A címer

A település címerének megtervezésénél alapvető szempont volt a régi címeres ábrázolások, pecsétek, megléte melyek alapot képezetek az új címer tervezéséhez.
Pölöskefő első írásos említése 1354-re esik, neve az elhelyezkedésére, természeti adottságára utal, a Piliske patak, mai nevén Szévíz eredésénél, (fejénél) épült.
A gazdaság fontos részét képezte mindig a mezőgazdaság, főként a szántó, a rét és legelő területeke voltak jelentősek. Erre utal a település 1854-ben keletezett búzakévét és aratószerszámot ábrázoló pecsétje. A címeren a fent említett megtalált történelmi szimbólumok, kiegészítve a település nevére utaló Pölöske, (Szévíz) patak megjelenítésével, ezüst hullámpólya formájában láthatók. A többi jelkép, a búza a termékenység, a fejlődés, gazdagság szimbóluma, a szerszámok utalnak a tevékeny, alkotó, jó értelemben vett „munkás” emberi erőre. A tölgyfa levél koszorú a Kastélyparkban élő több száz éves Tornyos (oszlopos) tölgy – Querdus robur ’Fastigiata’ fára utal.  kék a természeten felüli, elvont világ, de a természet fő alkotó elemeinek, a víznek, a levegőnek a színe, a zöld a megújuló természet színe. Az arany, az ezüst a megfelelő heraldikai mázak.

Címerleírás: Álló, kék háromszögű pajzs, pajzsfőn ezüst hullámpólya. Pajzsközépen lebegő, arany, földön álló búzakéve cséphadaróval és kaszával. A pajzsot zöld tölgyfa levél koszorú veszi körül.


Szellemi értékeink

Dr. Mező Ferenc - Sporttörténész, aki az olimpiai játékok történetéről írt dolgozatával 1928-ban, Amszterdamban szellemi olimpiai bajnokságot nyert. Hosszú ideig tagja volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak is. Emlékét szülőházán fehér márványtábla őrzi.

Dr. Mező Ferenc 1885. március 13-án született Pölöskefőn. Eredeti családneve Grünfeld. A kis zalai faluból indult az az életpálya, amely 76 éven át fáradhatatlan munkával, céltudatos tevékenységgel a sporttörténetírás terén és az olimpiai mozgalom fejlesztésében feledhetetlen érdemekkel lett példaadó.

Gimnáziumi tanulmányait hat éven át Nagykanizsán folytatta, majd Zalaegerszegen érettségizett. Még csak 11 éves, amikor megrendezik az első újkori olimpiai játékokat. Tudományos munkáját doktori értekezés elkészítésével indítja, azt summa cum laude fokozattal védi meg Tibullus a magyar irodalomban címen. Tanári működése Rákospalotán indul a Wágner magángimnáziumban, majd iskolaigazgatói kinevezés folytán a zalaszentgróti polgári fiúiskolában tölti az 1913-14-es tanévet. Innen hívják be katonai szolgálatra, 32 hónapot tölt a fronton. Leszerelése után Nagykanizsán tanított, majd a fővárosba költözött, a budai Mátyás Gimnázium tanára lett, ott tanított 1918-tól 1934-ig. Már a zalai tartózkodás is termékeny volt, a Nagykanizsa sportja című írását a fővárosi lapok is átvették.
A fővárosi környezet aktiválta fiatalkori elhatározásának valóra váltását, írni kezdett sport témakörben, előadásai is sokasodtak. Mindig szívesen kutatott nemzetünk múltjának egyéb területein is. Megkezdte a gyűjtőmunkát. Első munkája 1923-ban jelent meg Az ókori olimpia címen. Tanulmányozta a hazai és egyetemes művelődéstörténetnek azt a részét, amely a testedzés históriáját jelentett. Megjelent munkája a magyar sport múltjáról képekben, de rengeteg addig ismeretlen adatra is bukkant a magyar sport múltjával kapcsolatban. Ezt követően visszatért a klasszikus ókorhoz. Jegyzetei sokasodtak az ókori írók tanulmányozása kapcsán, az óriási anyagból végül elsőként az ókori olimpiai történetének összeállítását végezte el. Magyar kiadót nem talált a 80 oldalas füzet megjelentetésére, a kikötések is az anyag tartalmi részének rovására mentek volna. Ekkor jutott tudomására, az olimpián művészeti versenyt is rendeznek irodalmi kategóriában, ahová sporttal kapcsolatos lírai, drámai és epikai művekkel lehet pályázni. A kikötés: nem haladhatja meg a kézirat a 20 ezer szót. Az Országos Testnevelési Tanácshoz (OTT) jelentkezett munkájával a szerző, de a terjedelem miatt 3 részre osztottan adta be, hogy eleget tegyen az előírásoknak. Mindhárom résszel versenyezni kívánt. Más pályázó is lévén, az OTT csak az első részét nevezte be, a másik két részt csak elküldte Amszterdamba, hogy egészben is lássa a munkát a bíráló bizottság. A 15 beérkezett munka közül dr. Mező Ferenc alkotását ítélték legjobbnak. Az volt a zsűri véleménye, hogy ilyen alapos munka még sehol a világon nem jelent meg a témában. A testület aranyéremmel jutalmazta Az olympiai játékok története című munkát.

Dr. Mező Ferenc így emlékezett:

"Isten segítségével győztem a versenyen. Augusztus 1-én hirdették ki az eredményt a stadionban. A messze idegenben felszökött trikolórunk az árbócra és felharsant nemzeti zsolozsmánk: a Himnusz. Életem legszebb percei lehettek volna ezek, de a sors mostohaságából nem lehettem ott. Mindezekhez a magam részéről csak annyit teszek hozzá: minden csalódásért kárpótol amszterdami sikerem, s boldoggá tesz az a tudat, hogy hazámnak is javára lehettem."

Később a londoni olimpia hatására javaslat született a Magyar Olimpiai Bizottság önálló szervezetként való működtetésére, amely 1947. február 10-én alakult meg, és ügyvezető alelnökévé megválasztották dr. Mező Ferencet. Természetes volt, hogy a minisztériumban a Testedzési Ügyosztályt vezette, innen lépett elő tanácsossá, majd miniszteri osztályfőnökké. Közben 3 éven át a Magyar Testnevelési Főiskolán is tanított sporttörténetet. Egyik legnagyobb megtiszteltetés éri 1948. február 17-én, amikor tudomására hozzák, hogy olimpiai munkássága elismeréseként a NOB tagjai sorába választotta. A testület egy héttel korábban alakult. Ezt a tisztséget nagy aktivitással töltötte be haláláig.

Főtitkár volt a Magyar Olimpiai Társaságban, elnök a Testnevelési Tudományos Tanács Sporttörténeti Bizottságában és a Magyar Testneveléstudományi Társaságnál, díszelnök a Zala-Kanizsa Football Clubban, tag a Magyar Lövész Szövetség Igazgató Tanácsában.

Dr. Mező Ferenc munkásságát magas kitüntetésekkel ismerte el az állam, képeit felhasználták a sporttörténeti fotóalbum elkészítéséhez, eszméjét viszik tovább a Magyar Olimpiai Akadémia 1985. október 10-i megalakításával, melyben jelenleg névrokona, dr. Jakabházyné Mező Mária a főtitkár. Tiszteletére indult a Dr. Mező Ferenc Szellemi Diákolimpia a tanulóifjúság körében, a Magyar sport c. könyvéből idéztek az országgyűlésben 1998-ban örök mementónak szánva:

"Az ifjúság lelkébe csepegtetni a nemes versenyvágyat, megszüntetni vagy legalábbis csillapítani a testvérviszályt, megteremteni, sőt erősíteni az összetartozás tudatát, és tanúságot tenni az istenek iránt való határtalan tiszteletről és az olimpiai békéről."

1961. november 30-án a 21-i halála utáni héten a MOB néma felállással tisztelgett a tudós-szervező emléke előtt. Az utókor a boldog emberre emlékezik, aki így vallott magáról:

"Az lett az életpályám, ami a kedvtelésem, a rögeszmém, a szenvedélyem volt. A görög kultúra és a sport."

Könyveivel (40 könyve és több száz tanulmánya volt) a sport megszerettetésén kívül szélesítette az emberek látókörét, de figyelmezteti a jövőt is:

"a sport egyoldalú fizikai orientáltsága, üzletté silányítási tendenciái a nemes alkalmazással szemben rossz irányba sodorják a társadalomban betöltött szerepét. A sport irányítóinak mindent meg kell tenni a sokoldalú formáló tevékenység szellemi értékeinek őrzése és továbbfejlesztése érdekében a szellemi versenyek rehabilitálásának elérésével, akár alacsonyabb fokon is újjáéleszteni a vetélkedőket."




Vissza az előző oldalra!
Pölöskefő Község Önkormányzata - Magyar