Polgármesteri program

Orbán Károly:

Polgármesteri program

Címe: Párbeszéd

Alcíme: Apró lépések

A jó pap is holtig tanul – szól a mondás. Arról viszont nem beszél, hogy milyen tanterv alapján. Mások által megírt leckekönyvekből-e? Netán ráerőltetett diktátumokból-e?

A mondás megszületésekor valószínűleg a Bibliát tartották forrásnak, a tanulás céljának pedig Isten és az istenes élet megismerését.

Jelen fázisban én még a tanulás forrását és ennek megismerését keresem, azért, hogy jó polgármester lehessek. Tulajdonképpen az ismeretlen jövő felé fordulva keresem a fogódzókat. Miből merítsek? Hogyan alkossak programot?

 Az alakuló ülésen bemutatandó polgármesteri programom forrásai között jelen van a Biblia is, de nem biztos, hogy erről kell most beszélnem. Tapogatódzás közben viszont meg kell említenem, hogy mik felé fordultam jelöltként. Ilyenek a világról, történelmünkről, a nemzetről, a proletár diktatúrai időkről és az emberről szerzett ismereteim. Ezekre támaszkodtam, amikor ítéletet alkottam az emberekről, vagy a közösségről, amelyhez tartozom.

Most mégis a 2011. évi CLXXXIX., Magyarország önkormányzatairól szóló törvényt veszem elő. Jó forrásnak látszik. Részletesen leírja a helyi önkormányzatok célját, lényegét, működésük szabályait. A 2011. évi CLXXXIX . törvény szerint a polgármester része az önkormányzati képviselő-testületnek. Ugyanazok a jogai és kötelességei mint a képviselők bármelykének. Fontosnak érzem ennek tudatosítását. Viszont egy külön fejezetet is beleírtak az alkotók a helyi önkormányzat tisztségviselőjéről, a polgármesterről - ez is fontos!

Most nem fogom ismertetni ezeket a helyeket. Mindenkinek rendelkezésére állnak. Mindenkinek figyelmébe is ajánlom a képviselő-testületből, illetve azoknak, akiket érdekel az önkormányzatiság, vagyis az alapja annak, amin a mai Magyarország demokráciája nyugszik.

Kiemelném viszont a törvény szövegtengeréből az alábbiakat.

A 4. paragrafus ezt írja: „A helyi közügyek alapvetően a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, valamint a helyi önkormányzás és a lakossággal való együttműködés szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek megteremtéséhez kapcsolódnak.” Aláhúztam három szót illetve szórészt belőle: a közszolgáltatásokat, az együttműködést és a teremtést. Vagyis a Pölöskefő lakosságának közvetlenül nyújtandókat, az együttműködés és a teremtés mozzanatát. Nagyon fontosnak tartom ezeket. A teremtést azért, mert ellentétes a várakozással.

Kiemelném a 8. paragrafus (1) bekezdését is. Ez a helyi közösség tagjairól, mint az önkormányzás alanyairól éskötelességeiről szól.

 Az a) pontban ilyen szó olvasható: öngondoskodás. A helyi közösség tagjainak kötelessége „öngondoskodással enyhíteni a közösségre háruló terheket, képességeik és lehetőségeik szerint hozzájárulni a közösségi feladatok ellátásához”.

Ezt majd az első falugyűlésen is megemlítem, mert mint kiderült, többen is sajátosan értelmezik a polgármesteri hivatal és saját maguk viszonyát kötelességek, terhek és feladatok vonatkozásában . Az öngondoskodás helyét a követelődzés foglalta el. A közösségi feladatok ellátásában pedig legtöbbször űr tátong.

Kiemelem a b)-pontot is: a lakosok kötelesek: „betartani és betartatni a közösségi együttélés alapvető szabályait”. Úgy érzem, ebben lesznek tennivalók.

A 13. paragrafus (1) a helyi közügyek , valamint a helyben biztosítható közfeladatok körében ellátandó helyi önkormányzati feladatok között különös jelzővel lát el egy sor feladatot. Ezek közül most egyet emelek ki. A 14. pont szerint közfeladat „a kistermelők, őstermelők számára – jogszabályban meghatározott termékeik – értékesítési lehetőségeinek biztosítása, ideértve a hétvégi árusítás lehetőségét is.” Helyi lehetőségeinket, a lakosság életkorát, képzettségét figyelembe véve megfontolandó!

Másik forrásom e program felállításában maga a lakosság volt.

A kampány időszakában megírtam egy bemutatkozást, és egy öt pontos programot, ami leginkább civil vagyis képzetlenséggel társuló elképzelés az elindulás körüli elképzelésekről. A bemutatkozás így kezdődött: „Erdélyben. a Brassó-megyei Apácán születtem 1943-ban.  Iskoláimat szülőfalumban, Brassóban és Marosvásárhelyen végeztem. Gyakoroltam a színészetet, a lexikonok tanúsága szerint nem is rosszul. Beszélek magyarul, vagyis anyanyelvemen, románul, franciául, egy keveset angolul és olaszul. Franciából sokat fordítottam, magyarul gondolkozom, és írok. Eddig rengeteg cikket, több mint 250 interjút és négy könyvet tettem a nemzet asztalára. Ezek között van emlékkönyv, riportkönyv, és két regény.” Továbbá: „10 éve költöztem Budapestről - ahol 20 évig éltem -, Pölöskefőre.”

Időközben nagyon megszerettem e zalai községet. (Szomszédaim el is csodálkoztak ezen.) Bemutatkozásom mellett leírtam azt is: „bebocsátást kérek minden ház lakójától, hogy elbeszélgessünk.” E kérést többször is megismétlem majd: „bebocsátást kérek minden ház lakójától, hogy elbeszélgessünk”, mert továbbra is tájékozódni akarok a pölöskefőiek civil öntudatáról, elképzeléseiről. A kampány időszakában ugyanis több mint egy hétig vírusfertőzés szenvedő alanya voltam, így kevesebb családhoz tudtam eljutni, mint ahányhoz szerettem volna. Ám ebből a kevésből is igen sok pozitív és legalább annyi negatív felismerés került a tarsolyomba.

 Amiről már most szólnom kell a következő tapasztalat: a falu kohézió-hiányban szenved. Másképp fogalmazva: nincs kommunikáció az emberek között. Magyarszentmiklósi asszony mondta ugyan, de azt hiszem, itt is elmondhatnák egyesek: itt élek születésem óta, de a fél falut nem ismerem. Talán ebből fakad, hogy szinte egyöntetű véleményként mondták el sokan - most már itt, Pölöskefőn, szinte ugyanazokkal a szavakkal -, hogy a falu lakosai rosszindulatúak egymás iránt. Irigyek egymásra. Nemhogy örülnének egymás sikereinek, hanem gonosz, helyenként rágalmazó feltételezésekkel, megjegyzésekkel veszik tudomásul ezeket. Negatívan viszonyulnak egymáshoz. Kiderült, hogy gyanúval, elidegenedve méregetik egymást a szomszédok.

Arról, hogy miért negatív ítéletek fogalmazódnak meg olyankor is, amikor örülni kellene, hosszan lehetne, talán kell is, értekezni. Sokkal általánosabb a jelenség annál, hogy szó nélkül elmenjünk mellette. Íróként, entellektüelként is sokat foglalkoztat e kérdés. A magyarázat, amit nem könnyű bizonyítanom, így hangzik: a magyar társadalom történelmi tapasztalatai csapódnak le az általános negatívizmusban. Habsburg-koriak és proletár diktatúraiak egyaránt. Ha valaki kíváncsi a képviselő-testületből vagy a faluból ebbéli nézeteimre, kérdezzen, és én majd válaszolok. Most legyen annyi elég, hogy válaszreakcióként a hallottakra, pontosabban, polgármesteri intézkedésként klubot szeretnék alapítani a faluban. Olyan klubot, ahol beszélgetnek egymással az emberek, és együtt fogalmazzák meg, hogy mi is fontos az életben. Reményeim szerint olyan lesz ez a klub, hogy nem lesz könnyű ellenállni a késztetésnek, mondhatni belső kényszernek, hogy oda látogassanak Pölöskefő lakói. Öregek és fiatalok, hölgyek és urak egyaránt! Még a negatívizmusukat is elhozhatják, ha akarják, ám rájönnek majd, remélem, hogy nem érdemes az egyszer adott életet olyasmire pazarolni, amiből semmi jó nem származik. Egyelőre helyiséget keresek ehhez. Mert kialakításán sok múlik. A klubtagságot úgy oldjuk meg, hogy mindenki érezze, nemcsak formalitásra, üres időtöltésre akarjuk rávenni az embereket, hanem értelmes dolgokra. Olyanokra, amelyekre a tovább lépéshez – a társadalommá, a nemzethez váláshoz - szükség lesz.

A hivatkozott kampányszövegben magától értetődő dolgok is helyet kaptak. Ilyenek:

- Az időseket segíteni akarom.

- A fiatalokat detto. Tőlük viszont azt várom, hogy legyenek elképzeléseik a jövőről.

- .A falu működését továbbra is fenntartom.

- Általánosságban azt szeretném elérni, hogy legyen szebb az életünk.

Címszavakba foglalva ilyenekre gondoltam:

- vonzó falukép kialakítása

- házi ipar       

- játszópark felújítása (egybekötve sündisznók, nyuszik és más apró állatok gondozásával)

- hegyvidék gondozása, biztonságának kialakítása

- külföldi kapcsolatok: Ausztria, Kárpát-Ukrajna, Erdély, Románia irányába;

- szomszéd falvakkal illetve a Zalába telepedett németekkel való kapcsolattartás.

Mivel mindennek pénzügyi-gazdasági vonzata van, nem térek ki részletesebben a különböző pontokra. Majd a gazdasági programban kidolgozzuk ezeket.

Összegzésképpen a remény programját szeretném megvalósítani.

Azt remélem tőle, meg a további tájékozódásból származó felismerésektől, hogy sikerül megmozdítani a falu állóvizét, halódó vonalról megújuló vonalra állítani.

Sikerül a negatívizmust magunk mögött hagyni!

Az induláshoz Isten, a szerencse és falum lakóinak a segítségét kérem.

Orbán Károly

polgármester