Dr. Mező Ferenc
Sporttörténész, aki az olimpiai játékok történetéről írt dolgozatával 1928-ban, Amszterdamban szellemi olimpiai bajnokságot nyert. Hosszú ideig tagja volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak is. Emlékét szülőházán fehér márványtábla őrzi.
Dr. Mező Ferenc 1885. március 13-án született Pölöskefőn. Eredeti családneve Grünfeld. A kis zalai faluból indult az az életpálya, amely 76 éven át fáradhatatlan munkával, céltudatos tevékenységgel a sporttörténetírás terén és az olimpiai mozgalom fejlesztésében feledhetetlen érdemekkel lett példaadó.
Gimnáziumi tanulmányait hat éven át Nagykanizsán folytatta, majd Zalaegerszegen érettségizett. Még csak 11 éves, amikor megrendezik az első újkori olimpiai játékokat. Tudományos munkáját doktori értekezés elkészítésével indítja, azt summa cum laude fokozattal védi meg Tibullus a magyar irodalomban címen. Tanári működése Rákospalotán indul a Wágner magángimnáziumban, majd iskolaigazgatói kinevezés folytán a zalaszentgróti polgári fiúiskolában tölti az 1913-14-es tanévet. Innen hívják be katonai szolgálatra, 32 hónapot tölt a fronton. Leszerelése után Nagykanizsán tanított, majd a fővárosba költözött, a budai Mátyás Gimnázium tanára lett, ott tanított 1918-tól 1934-ig. Már a zalai tartózkodás is termékeny volt, a Nagykanizsa sportja című írását a fővárosi lapok is átvették.
A fővárosi környezet aktiválta fiatalkori elhatározásának valóra váltását, írni kezdett sport témakörben, előadásai is sokasodtak. Mindig szívesen kutatott nemzetünk múltjának egyéb területein is. Megkezdte a gyűjtőmunkát. Első munkája 1923-ban jelent meg Az ókori olimpia címen. Tanulmányozta a hazai és egyetemes művelődéstörténetnek azt a részét, amely a testedzés históriáját jelentett. Megjelent munkája a magyar sport múltjáról képekben, de rengeteg addig ismeretlen adatra is bukkant a magyar sport múltjával kapcsolatban. Ezt követően visszatért a klasszikus ókorhoz. Jegyzetei sokasodtak az ókori írók tanulmányozása kapcsán, az óriási anyagból végül elsőként az ókori olimpiai történetének összeállítását végezte el. Magyar kiadót nem talált a 80 oldalas füzet megjelentetésére, a kikötések is az anyag tartalmi részének rovására mentek volna. Ekkor jutott tudomására, az olimpián művészeti versenyt is rendeznek irodalmi kategóriában, ahová sporttal kapcsolatos lírai, drámai és epikai művekkel lehet pályázni. A kikötés: nem haladhatja meg a kézirat a 20 ezer szót. Az Országos Testnevelési Tanácshoz (OTT) jelentkezett munkájával a szerző, de a terjedelem miatt 3 részre osztottan adta be, hogy eleget tegyen az előírásoknak. Mindhárom résszel versenyezni kívánt. Más pályázó is lévén, az OTT csak az első részét nevezte be, a másik két részt csak elküldte Amszterdamba, hogy egészben is lássa a munkát a bíráló bizottság. A 15 beérkezett munka közül dr. Mező Ferenc alkotását ítélték legjobbnak. Az volt a zsűri véleménye, hogy ilyen alapos munka még sehol a világon nem jelent meg a témában. A testület aranyéremmel jutalmazta Az olympiai játékok története című munkát.
Dr. Mező Ferenc így emlékezett:
Isten segítségével győztem a versenyen. Augusztus 1-én hirdették ki az eredményt a stadionban. A messze idegenben felszökött trikolórunk az árbócra és felharsant nemzeti zsolozsmánk: a Himnusz. Életem legszebb percei lehettek volna ezek, de a sors mostohaságából nem lehettem ott. Mindezekhez a magam részéről csak annyit teszek hozzá: minden csalódásért kárpótol amszterdami sikerem, s boldoggá tesz az a tudat, hogy hazámnak is javára lehettem.
Később a londoni olimpia hatására javaslat született a Magyar Olimpiai Bizottság önálló szervezetként való működtetésére, amely 1947. február 10-én alakult meg, és ügyvezető alelnökévé megválasztották dr. Mező Ferencet. Természetes volt, hogy a minisztériumban a Testedzési Ügyosztályt vezette, innen lépett elő tanácsossá, majd miniszteri osztályfőnökké. Közben 3 éven át a Magyar Testnevelési Főiskolán is tanított sporttörténetet. Egyik legnagyobb megtiszteltetés éri 1948. február 17-én, amikor tudomására hozzák, hogy olimpiai munkássága elismeréseként a NOB tagjai sorába választotta. A testület egy héttel korábban alakult. Ezt a tisztséget nagy aktivitással töltötte be haláláig.
Főtitkár volt a Magyar Olimpiai Társaságban, elnök a Testnevelési Tudományos Tanács Sporttörténeti Bizottságában és a Magyar Testneveléstudományi Társaságnál, díszelnök a Zala-Kanizsa Football Clubban, tag a Magyar Lövész Szövetség Igazgató Tanácsában.
Dr. Mező Ferenc munkásságát magas kitüntetésekkel ismerte el az állam, képeit felhasználták a sporttörténeti fotóalbum elkészítéséhez, eszméjét viszik tovább a Magyar Olimpiai Akadémia 1985. október 10-i megalakításával, melyben jelenleg névrokona, dr. Jakabházyné Mező Mária a főtitkár. Tiszteletére indult a Dr. Mező Ferenc Szellemi Diákolimpia a tanulóifjúság körében, a Magyar sport c. könyvéből idéztek az országgyűlésben 1998-ban örök mementónak szánva:
Az ifjúság lelkébe csepegtetni a nemes versenyvágyat, megszüntetni vagy legalábbis csillapítani a testvérviszályt, megteremteni, sőt erősíteni az összetartozás tudatát, és tanúságot tenni az istenek iránt való határtalan tiszteletről és az olimpiai békéről.
1961. november 30-án a 21-i halála utáni héten a MOB néma felállással tisztelgett a tudós-szervező emléke előtt. Az utókor a boldog emberre emlékezik, aki így vallott magáról:
Az lett az életpályám, ami a kedvtelésem, a rögeszmém, a szenvedélyem volt. A görög kultúra és a sport.
Könyveivel (40 könyve és több száz tanulmánya volt) a sport megszerettetésén kívül szélesítette az emberek látókörét, de figyelmezteti a jövőt is:
"a sport egyoldalú fizikai orientáltsága, üzletté silányítási tendenciái a nemes alkalmazással szemben rossz irányba sodorják a társadalomban betöltött szerepét. A sport irányítóinak mindent meg kell tenni a sokoldalú formáló tevékenység szellemi értékeinek őrzése és továbbfejlesztése érdekében a szellemi versenyek rehabilitálásának elérésével, akár alacsonyabb fokon is újjáéleszteni a vetélkedőket."
Hivatkozások
